Az Ond vezér utca leaszfaltozásra került. Ez némileg hihetetlen még számomra is, pedig lassan öt éves álom és szívós munka vált valóra.

De kezdjük az elején. 2004 –ben költöztünk ki a telepre és ekkor bizony előfordult, hogy az Ond vezéren egy esősebb idő után leparkolva az autóm hasig süllyedt a sárba, úgy hogy teherautó vonszolt ki a sárfogságból. Ez az ügylet persze bármelyik utcában vidáman előfordulhatott akkoriban. Kátyúk voltak – mit kátyúk, tankcsapdák – meg sár. Jó kis péceli agyagos sár. Ha valaki itt lakik, pontosan tudja miről beszélek. Ebben az időszakban néha szégyelltem kimenni a közútra, mert látványos agyagcsíkot húztam magam mögött egy jódarabig.

Aztán jött a fejlődés. Jöttek a kisebb nagyobb útszórások, majd lukfoltozások, aztán stabilizálódtak az egyre nagyobb gödrök. Ahol nem volt gödör ott látszott, hogy a sok szórástól veszélyesen emelkedett az útszint, de ezt már mindannyian ismerjük.

Szóval 2004-ben elkezdtük a gondolkodást és az Önkormányzattal az egyeztetést, hogyan lehetne utunk. Évek teltek el, rengeteg egyeztetéssel, szórással, ideiglenes megoldással, további megoldás kereséssel. Nem titok, hogy jópár céggel egyeztettünk többféle minőségű megoldásra vonatkozóan, de a költségek miatt az ügy mindig reménytelennek tűnt.

Aztán 2009 elején kezdett érni az ügy. Találtunk egy fantasztikus lehetőséget, egy olyan kivitelezési költséggel, amit úgy láttunk, hogy talán-talán belefér az emberek pénzügyi helyzetébe. Volt előkészítés, fórum, a kivitelező referencia ellenőrzése, helyszíni minőségellenőrzése, a cég ellenőrzése, stb. Minden szépnek és jónak tűnt és nagy reményekkel indulhatott a projekt. Elindítottunk úgy egy gyorsvonatot, hogy se leszállni, se rajta ülni nem tudtunk, mi több némileg kiszolgáltatottá váltunk.

Hogy máshol ez könnyebben menjen, rögtön fontos tapasztalati tanácsok:
1. Az aszfaltútnak van egy reális és minimális költsége, amiért várható a korrekt kivitelezés. Ez esetünkben 11-12 millió Ft körül volt, mi mégis hittünk a 7,1 MFt-os ajánlatban. Már tudom, hogy ez majdnem biztosan előrevetítette a kivitelezés elbukását. Tanács tehát, reális áru kivitelezővel szabad csak foglalkozni.
2. Olyan kivitelezővel szabad csak elindulni, aki elfogadja, hogy csak elkészült és átvett kivitelezési részelemre jár fizetés, előleg sehol, semmilyen formában nincs. Ajánlom a kivitelezést legalább 4 jól elkülöníthető és költségében jól behatárolható részre bontani. Mindez azért fontos, mert azon a ponton, amikor szétbombázzak az utcát, lépéshátrányba kerül a projekt automatikusan. Ez történt az Ond kivitelezése kapcsán is, ez hajszolt bele az újabb és újabb előleg kifizetésbe, mert érzetük, hogy abban a fázisban – nem volt közlekedhető az utca, az emberek nem tudtak a lakásuknál parkolni) – nem maradhatunk. Próbáltunk előre menekülni és muszáj volt hinni az ígéreteknek.
3. Kritikusan fontos az Önkormányzat bevonása. Az Ond vezér utca kalamajkája számukra is nagy tapasztalat.
4. Ha megvan a reális áron kivitelező, akkor a teljes összeget tudva első lépcsőben egyeztetni kell az Önkormányzattal, hogy mekkora költségrészt tudnak vállalni. (bruttó költségekről beszélek!) Az önkormányzati rész felett maradt összeget szét kell osztani az utca lakószámára, így ki fog jönni az egy tulajra eső költség.(darab tulajról van szó, ahol mindegy, hogy valaki sorházban, ikerházban, vagy családi házban lakik. Senki nem a frontja előtti útért, hanem a teljes közlekedhetőségért fizet)
5. Ezzel csak az lesz a gond, hogy általános tapasztalat szerint 70%-os támogatottság már egy egészen jó eredmény. Ekkor két megoldás lehet. Vagy a 70% bevállalja az egész költséget – és ekkor az egy főre jutó költségek megemelkednek – vagy az utca megalakítja Vizi közmű társulását, ahol ha 67%-os közösségi akarat összejön, akkor a maradéktól a szükséges összeg adó formájában behajtható. (fontos, hogy ekkor valakinek meg kell csinálnia a társulást, vezetnie kell működését és kell találni valamiféle pénzügyi megoldást, ahol előfinanszírozásra kerülhet az ügy olyan módon, hogy a társulat tagjai egyébként havi részletekben törleszthetik az út költségét. (ilyen megoldás az LTP forma, OTP, vagy Fundamenta)). Ha egy utcában tehát körvonalazódik az útgyártás akarata és vannak már kivitelezési ajánlatok, akkor kell előzetes egyeztetést végezni valamelyik LTP-vel, egyeztetni kell az Önkormányzattal a kivitelezés előkészítési ügyeiről, majd a formálódó terveket egy utcafórum elé kell vinni tájékoztatásra, alakításra, szavazásos vélemény-nyilvánításra.
6. Végül említettem már, de ismét hangsúlyoznám. Szükséges az Önkormányzatot az első lépésektől bevonni, mert így tudnak segíteni, javasolni, támogatni.

Szóval úttörőként belesétáltunk egy csomó csapdába, aminek egy részét mostani tudásunkkal szépen el lehetne már kerülni. Az eredeti vállalkozó hitegetett, ígérgetett, hazudozott, majd félbehagyva a munkát eltűnt. Nagyon sok munkánk eredménye a félbehagyott út lett volna, ha az Önkormányzat nem ad segítséget a befejezéshez. A segítség maga abban állt, hogy hozta a második kivitelezőt, ellenőrizte a munkáját, a befejezéshez szükséges munkára megcsinálta a társulást és előfinanszírozta a kivitelezést. Ez mind-mind nagyon-nagy dolog és a háttérben a lakóknak ez újabb 80.000 Ft-os költség. Fontos tudni azonban, hogy az így kialakult kb. 200.000 Ft-os költség volt a minimálisan reális fejenkénti kialakítási díja a kivitelezésnek. Mindez az Ond vezér utcára, mint nagy lakósűrűségű utcára igaz, sajnos bárhol máshol ennél magasabb lesz a fejenkénti összeg. De! Elkészült! Ha erre jár valaki, rögtön megérti miről beszélek. Nem lesz kátyú, nem lesz sár, nem lesznek jeges tócsák, nem lesz por, nem esik szét az autó és van már mihez igazítani a beállókat is. Egyben egy utcakép is alakul, egy nagyon szép és minőségi utcakép. Lassan kezd egyre csábítóbbá válni a Csatári. Ingatlanforgalmazó ismerősöm mondta, hogy értékelődnek fel az ingatlanok, amióta elkezdődött az útgyártás.

...és még valami. Jelentem kész az aszfaltút. Nagyon sok nehézséggel, nagyon sok munkával és álmatlan éjszakával, nagyon sok lakossági fizetés vállalással, komoly önkormányzati segítséggel, de kész. Üzenem minden olyan lakótársnak, hogy nézze meg, tapogassa meg, aki teljes hittel állította, hogy a Csatárin soha nem lesz aszfaltút. Lett és lehet máshol is. Nem is kell a kezdéshez semmi más, csak egy maréknyi őrült, aki ezt az egész szervezési, bonyolítási trutyit a nyakába vállalja és végigviszi. Szekeres István